A keringő elődei már a 12.-13. században is jelen voltak már, a német Spingtanzból, azaz ugrótáncból eredeztetjük.
1.
A legtöbb tánctörténész a bécsi keringőt a Dreher-re, vagy Landler-re vezeti vissza, mely táncok előfordulása a 16. századtól volt jellemző.
Táncmester nélkül táncolták, körtánc volt, ahol a párok egymást átkarolták és egymás körül forogtak, és egy képzelt középpont körül forogtak.
2. Másik következtetés az, hogy a keringő elődje a Langaus tánc, ahol a pároknak a termet legkevesebb forgással kellett áttáncolniuk.
A tánc a 18. sz-ig tiltott volt mert olyan rendelet volt, hogy nem lehet a táncpartnert forgatni, pörgetni, levegőbe dobni.
A walzen szó 1750 körül fordult elő először, egy rögtönzött vígjáték következtében.
A keringő 1815 után lett igazán kedvelt tánc, ami főleg Lannernek és a Strauss dinasztia melódiáinak volt főleg köszönhető.
Németországban az 1920-as évekig központi tánc volt, míg meg nem jelentek a modernebb, dinamikusabb táncformák. Majd a harmincas évek elején fedezték fel újra.
Karl von Mirkowitsch tette társaság és versenyképessé.
Hogy standard táncként elfogadják, egészen 1951-ig kellett várni, nagy része volt a az osztrák keringőtradíció és és az angol stílus összekapcsolásában Paul Krebs szerepe.
Bejegyzés közzététele
